LefuTom Coaching

Sokszor használom én is a dilemma kifejezést a coaching kapcsán és elgondolkodtam a minap, hogy mit jelent ez a saját életemben? Miről ismerem fel, hogy nehezen megy egy döntés meghozatala?
Az, hogy én magamhoz képest fantasztikus haladásnak érzem, amit az életmódváltásban érek el, nem jelenti azt, hogy nem bizonytalanodom el időnként. Ilyenkor bizony megszólal a belső kritikusom és a helyzetek negatív aspektusát erősíti fel, azok mellett lobbizik.
Vagy hallgatok rá és elindul az örvény, hogy valami nem fog sikerülni vagy pedig erőt véve magamon, haladok tovább. Ám mi történik akkor, ha ezek az ellentétek csak nem akarnak elsimulni? Az agyam pörög, a helyzettől függően akár álmatlanságot okozva. Ez egy kényszerű, szorult helyzet, amiből legszívesebben szabadulnék. De hogyan?

Belső spirál

Az önmagával küzdő ember egy lefelé forduló spirálba fordulhat a megfelelő segítség nélkül. Van, hogy fizikailag is megmutatkozik ez az érték és érdek közötti küzdelem. Lehet torokfájás, folyamatos influenza, hát- és derékfájás, nyaki fájdalom. Ott vannak a lelki vonatkozású tünetek is, mint aggódás, stressz. Ezek a tünetek fájdalomcsillapítóval talán szüneteltethetőek ideig-óráig. De mégis hogyan léphetek túl a döntési ponton?

Több éve berögzült hiedelmek, gondolatok, érzések nem oldódnak fel egy szempillantás alatt. Képzeld el úgy ezeket, mint egy falban a legalsó sorba tett téglasor, amire sok-sok újabb tégla került már. Ahhoz, hogy azokat kimozdítsd, befektetett munka szükséges. Ez egy folyamat, ám lehetséges, hogy már egyetlen beszélgetés is belső késztet és segít abban neked.

Melyik helyzet ismerős?

• Elkezdjek sportolni? Mit fognak gondolni rólam az emberek?
• Munkahelyet váltsak vagy maradjak még ezen a munkahelyen?
• A párommal maradjak vagy új életet kezdjek? Honnan tudom, hogy mi a legjobb?
• Mihez kezdjek az életemmel, olyan motiválatlan vagyok?
• Mit fognak szólni, ha végre kimerem mondani, amit érzek?

Még sok-sok olyan dilemma előfordulhat a napjainkban, ami foglalkoztathat. Ettől szép a világ, annyiféle helyzettel találjuk szembe magunkat, ahányfélék vagyunk. És, ami még szebb, hogy eldönthetjük: változtatni akarok!

Készen állsz rá?

Fantasztikus beszélgetésekből születnek meg azok a válaszaid, amik előrevisznek, helyzetbe hoznak. Ehhez azonban bátorság szükségeltetik, hogy ránézz önmagadra és az életedre másképp. Képzeljük el újra a korábbi téglafalat… Ott állunk előtte és szeretnénk lebontani. Nagy erőt véve magunkon elkezdjük leszedni a legfelső sorból darabonként a téglákat. Van, amelyik annyira be van ékelődve, hogy segédeszközre van szükségünk, akár egy kalapácsra. Nekiállunk kikalapálni a téglákat egyesével. Ebben a tevékenységben elfáradunk, a téglák nem könnyűek.
Ugyanígy a lelki munka is melós, fáradtságos. A lelkünk téglafalából fokozatosan kerülnek ki a téglák. Könnyebbnek érzed magad. Ezáltal csökken a szorongásod, növekszik az önbizalmad és az önbecsülésed.

A coaching egy eszköz a sok közül, ami segíthet neked dilemmád feloldásában. Egy beszélgetés, amibe bizalommal hozhatod be azt a fennakadást, ami foglalkoztat, hogy megoldást, megnyugvást találj.

Az utóbbi napokban beszélgetések közben felmerült, hogy egy-egy álmunk beteljesítésének ajtajánál mennyire könnyen vagy épp nehezen lépünk be.  Van úgy, hogy nem merek vagy nem akarok bemenni rajta. Félek, hogy olyan dolgokat találok ott, amikre nem vagyok felkészülve. Pedig mi másért állok pont ezelőtt az ajtó előtt? Nézzük meg, mi van odabent.

Fékező tényező

Az, hogy eljutottam egy ajtóhoz, sok-sok apró lépésnek a következménye. Minden nap tettem és teszek valamit az ügyemért. Legyen szó az egészséges szokásrendszer kialakításáról, legyen szó munkáról, egy kitűzött futásról. A maratonra sem egy nap alatt készültem fel. Egy év kemény munkája volt, mire eljutottam olyan szintre, hogy végigfussam teljesen egyedül, kíséret nélkül. Érdekes módon ott is féltem előtte. A futás hetén konkrétan halálfélelmem volt. Mi van, ha nem bírja a szívem a több órányi magas pulzusértéket?  40 perccel a start előtt még megkérdeztem magamtól, biztos, hogy elinduljak?

Húzóerő

Sokkal nagyobb a kíváncsiságom, mint a félelmem. Még, ha bizonytalanság merül is fel bennem, tovább haladok. Ott várnak az igazán mély élmények, az ajtó mögött. Érdekes az elme. Elképzelek valamit, vágyom rá. Gondolati síkon nagyon jól működik minden és úgy, ahogyan én azt elképzelem. Át tudom élni az egészet az összes porcikámmal, minden sejtemben érezve a megvalósítás örömét.

A spotaneitás pedig szabadsággal  tölt el. Mindig ott van a lehetőség a változtatásra, ha valami mégsem elképzeléseimnek megfelelően működik.

Ki- és beteljesedés

Rengeteg lehetőség van előttem. Ahhoz pedig, hogy pontosan melyiket válasszam, fókuszálok. Ott vagyok, ahol lenni akartam már régóta. Körbevesz a kíváncsiság és a kalandvágy. Legyen szó bármiről, kapcsolatokról, munkáról, hobbiról. A közhelynek tűnő közhely valóban igaz: a puding próbája az evés.

Menj, tedd, cselekedj. Hogy a hit magadban megerősödjön.

Két: pixabay.com

Egy lépés az erdőben, egy lépés a lelkedben. Minden egyes fizikai lábnyomod közelebb visz a célodhoz, amit kitűztél. Érzed, hogy Te is része vagy a nagy egésznek. Ezen az úton a kísérőd leszek, ahol biztonsággal hozhatod meg döntéseidet.

Miután bizalmat szavaztál nekem és engem választasz szövetségesedül, egy előzetes egyeztetésen megbeszéljük, hogy milyen hegyre is szeretnél felmenni. Szóba kerül a célod és a helyzet, amin változtatni szeretnél. Majd a kiszemelt hegy lábánál találkozunk egy előre lefixált időpontban.

Az út

Mielőtt elindulunk, megvizsgáljuk mi az, amit magaddal hoztál, mi van a hátizsákodban, mit tudunk használni ezek közül ahhoz, hogy a csúcsra érj.
Ez az út nem feltétlenül a kényelemről szól. Leizzadunk, kapaszkodunk, megcsúszhatunk, tűzhet ránk a nap, patakba lépünk, szúnyogok csíphetnek. Viszontagságokkal lehet teli.

Mégis miért tartanál velem?
Olyan helyre kísérlek el, ahova mindig is el akartál jutni, de valamilyen belső gát akadályozott ebben. Hatalmas lépés már az is, hogy döntést hoztál és elindulsz. Tudatosítottad magadban, hogy bizony lesznek nehezebb szakaszok is, de biztonsággal tölt el, hogy lesz egy kísérőd.

Elkísérlek

Van egy elképzelésed, hogy hova is akarsz eljutni. Nem leszel egyedül, mert kísérem a lépteid. Együtt nézzük meg, hogy milyen lépéseket szeretnél tenni, és hogy merre is akarsz menni. Ám a választás mindig a Te kezedben van. Talán ijesztő lehet elsőre, hogy olyan szituációkban hozol elhatározást, amiben korábban még nem, vagy már nagyon régen.
Természetes ez az érzésed, ugyanakkor izgalmas is. Felfedezed magadban azt az erőt, ami  mindig ott szunnyadt benned; gondolataidat egyes egyedül Te irányítod.

A hegycsúcson

Amikor felkapaszkodunk a hegy csúcsára, más perspektívából láthatod az addig ismert, évek óta berögzült táj képét. Észrevehetsz olyan részleteket, amiket korábban nem láttál. Olyan panorámában részesülsz, amire már egy ideje vágytál. Úgy érzed, hogy egy kirakós darabjai kerültek a helyükre. Megelégedéssel tölt el, hogy eljutottál ide, azért mert akartad, hogy ideérj, a nehézségek ellenére. Hajtott a változás vágya. Az a vágy, hogy lépj magadért. Hoztál egy döntést, ami érted történt.

Minden porcikádban érzed, hogy tettél valamit azért, hogy eljuss a csúcsra. Mintha válladra tenné a nap a kezét, érzed a melegét. Igenis, jár Neked a vállveregetés.

Ott vagy, ahol lenni szeretnél. Karod széttárva magadba szívod a hely esszenciáját. Minden érzékszerveddel átveszed a hegycsúcs energiáit: hallod a madarak énekét, látod a pompázatos színeket, érzed a bőrödön egy szellő lágy fuvallatát, az orrodon keresztül a virágok illatát, a levegő zamatát. Úgy érzed, mindent valóra válthatsz.

Egységben önmagaddal

A túra végén megkérdezem, mi az, amit hazaviszel innen. Mi változott a hátizsákodban? Pakoltál ki belőle olyat, amit már feleslegesnek érzel? Illetve találtál-e benne új dolgokat, amiket a későbbiek során hasznosítani tudsz?

Egy ilyen hegymenet után világosabb döntéseket hozhatsz, határozottabban léphetsz fel, célirányosabb lépéseket tehetsz a jövőben. Arra kezdesz el összpontosítani, ami igazán fontos számodra.

Gyere fel velem a hegyre és tapasztald meg, mi mindenre vagy képes a saját erődből, attól, hogy cselekedsz. Együtt mozog a tested és a lelked, olyan helyre juttatva el Téged, ahol tisztán látod az addig ködfátyolba burkolt helyzeted.

Keress bizalommal, hogyha a természet adta szimbólumok és energiák között szeretnéd megtalálni a megoldásodat, rálátni magadra. Örömmel elkísérlek.

Miért olyan nehéz elkezdeni a szokásainkat egészségessé alakítani? Konkrét számok vannak előtted, mind kilóban, mind centiméterben, mind ruhaméretben, amiken látható a változás.  Szinte napról napra nyomon követhető az egész folyamat. Kézzelfogható, érezhető. Milyen jelre van még szükséged, hogy elkezd?

Elkezded

Fél év, egy vagy több év után úgy döntesz, hogy belevágsz. Feleszed az utolsó szemét kaját a hűtőből, a dugi helyekből, hogy még a legkisebb esélye se legyen meg annak, hogy elcsábulsz. Azzal nyugtatod magad, hogy legközelebb ki tudja mikor tudsz enni egy jó pizzát vagy chipset, csokit… Majd miután a hasfalad feszít, mert megint túletted magad, lelkiismeret furdalást érzel, kettősséget. Egyrészt érzed, hogy oké, holnaptól erős leszel és nem nyúlsz az elhízásodért felelős ételekhez, másrészt nyugodt vagy, hogy végre elpusztítottad a lakásból az összes olyan ételt, ami az elhízásodért felelt.

Elérkezett a holnap. Mi történik? Elkészíted a zabkásád, összekészíted egész napra az étkezésed. Jól érzed magad ettől, mert Te döntöttél így, és végre nálad a gyeplő.

Eltelik néhány hét

Egyre jobban érzed magad. Néha azonban úgy érzed, hogy a megvont szénhidrát miatt idegesebb vagy, ugrassz egy ártatlan kérdésre is, keresed a dugi helyek dugi csokiját, dugi kekszét. Nem találsz azonban semmit. Mi történik ilyenkor?

Elgondolkodsz azon, hogy miért kezdted el? Vagy inkább azon morfondírozol, hogy az éjjel-nappali úgyis nyitva van? Mi a fontosabb számodra: az a pillanatnyi öröm, amit egy pizza okoz vagy a vágyott ruhaméret hordása, ami hosszú-hosszú ideig örömforrás lehet és megelégedést nyújt?

Fel-alá járkálsz a lakásban, a csökkentett szénhidrát mennyisége miatt legszívesebben a falat kaparnád és azonnal felfalnál bármit, amiben finomított szénhidrát van.

Döntés! Mondd ki, hogy Te miért kezdted el az életmódváltást! Döntsd el, hogy az egészséges utat választod! Mondd ki, hogy nem azért nem eszel meg bármit, mert tilos, hanem azért, mert Te így döntöttél. Egy egészségesebb, fittebb életet választottál.

Te döntesz az életed, a cselekedeteid felett.

Igazából mi a motivációd?

Egy divatdiéta? A gyors fogyás illúziója? Egy esküvői ruhaméret? Rövid vagy hosszú távon gondolkodsz?

Az egészséges szokásrendszer kialakítása az életedben egy gyönyörűen követhető folyamat. Vannak olyan célok, amiknek nincsenek ennyire kézzelfogható mérföldkövei, amiknél nem látható ilyen gyorsan eredmény, mégis cselekvésre késztet. Mi mozgat olyankor? A hit, hogy eléred azt a célt.

Az egészséges életmód kialakításánál a hit mellett konkrétan követhető a változás, ami megerősít a kitartásra serkent. Nem azt mondom, hogy naponta mérd magad mérleggel és centiméterrel. Ha kitartasz a döntésed mellett, akár egy hét alatt látható számbeli eltérés, ami újabb erőt ad a folytatásra.

Lehetnek nehezebb időszakok, amikor megpróbáltatsz. Csak gondolj arra, milyen okból akarod a változást. És dönts. Szenvedéllyel.

Melyik szó jellemezze az egészséged: szenvedj vagy élj?

Csak még ezt a pár kekszet, csak még ezt a kis chipset megeszem. Csak… csak… csak… Eltelhet így egy egész év, sőt! évek.

Ez a sok “csak” falat, mint falba a téglák szép lassan rád épülnek. Belegondoltál abba, hogy ezt a falat nem csak a testedre húzod, hanem a lelkedre is?

Mi ellen véd egy fal?

Gondolj csak a szobádra, milyen védelmet nyújt? Nem esik rád az eső, melegen tart, nem zavar senki, egyedül lehetsz. Ebben a falakkal körbehatárolt szobában kényelmes és biztonságos. Nem zavarnak a külső tényezők, leperegnek a konfliktusok, mosoly mögé rejted a valódi érzelmeidet, amire azt mondják, hogy de jó neked, hogy Te mindig milyen derűs vagy. A falakon azonban nem látnak át, sőt Te, aki felhúztad e falakat is nehezen veheted észre, hogy bizony itt valami megváltozott a hónapok vagy évek alatt.

Elhiszem, hogy kényelmes és biztonságos a falak mögött, ám az élet a falakon túl zajlik. Jómagam is hosszú időt töltöttem mögöttük. Volt, hogy nem jött rám egy korábban simán felcsúszó nadrág, vagy ha fel is jött a begombolással voltak gondjaim. Vagy ha társaságban evésre került a sor mit csináljak? Egyek, holott minden falat meglátszik rajtam vagy utasítsam el? Néhány emelet megmászása is lihegésbe torkollt. Vagy egy számomra jeles eseményen nem az akkori állapotomban akartam megjelenni, hanem karcsúbban, ám valahol, tudat alatt mégis ragaszkodtam a falakhoz.

Utólag rájöttem már, hogy ezek a falak mind-mind védőbástyák voltak és az önszeretet egyik fajtája. Úgy adtam szeretetet magamnak, hogy ettem, ami megnyugtatott, telítve éreztem magam – biztonságban, kényelemben.

Aztán egyszer csak elegem lett.

Én sportolni akarok, én ilyen és ilyen méretű ruhát akarok hordani, én fel akarok futni egy hegyre, a társaságba nem a túlsúlyosoktól várható derűt akarom vinni, hanem azt, ami valóban belülről, a lényemből fakad. Az étkezésre úgy gondolni, mint energiaforrás és nem, mint bárhol beszerezhető nyugtatóra.  
Emellett azonban ott a lelki oldal is. Ezeknek a falaknak a lebontása fájdalmasabb, mint az építése. Szembenézel magaddal, őszinte vagy magadhoz. Talán ott, abban a pillanatban fájdalmat érzel, ám később ezt a tested és a lelked is meghálálja.
Igen, falak nélkül sebezhetővé válhatsz. Ezt a kockázatot fel lehet vállalni. Az élethez hozzátartoznak a konfliktusok, nem érthet mindenki mindenben egyet. Ezeket viszont különböző szokásokkal, technikákkal megerősítheted.

Mi következett ezután?

Tudatosítani kezdtem magamban és elkapni magam egy-egy éhségrohamnál, hogy biztosan éhes vagyok-e vagy a lelkem vágyik valamire. Ha az előbbi, akkor egy jó nagy pohár vízzel kompenzáltam a dolgot addig, amíg ideje nincs az étkezésnek. Ha az utóbbi, akkor kutatni kezdtem, hogy mire is vágyom igazán. Szokott segíteni például a rövid és hosszú távú érzelmek megfogalmazása. Mi okoz nagyobb örömöt? Ennek a pizzának a megevése, ami kb. addig tart, amíg eszem, mert utána jön a bűntudat? Vagy, hogy rám jönnek a ruhák, amiket mindig is hordani akartam és minden nap hordhatok? Ez csak egy példa volt.

Nem diétázok és nem is fogyókúrázok. Tudatosan odafigyelek, hogy mit és mennyit eszem, emellett pedig sportolok is. Tapasztalatom szerint azonban a lényeg az elmében van: a döntés lehetősége mindig ott van, hogy merre akarok tovább haladni. Ahhoz viszont szükséges cél is. Néhány példa: a saját egészségem védelme, ehhez egészséges szokásrendszer kialakítása, a sport célok elérése, kisebb ruhaméretek viselése, a mozgás szeretete. Mi a Te belső motivációd?