Csak még ezt a pár kekszet, csak még ezt a kis chipset megeszem. Csak… csak… csak… Eltelhet így egy egész év, sőt! évek.
Ez a sok “csak” falat, mint falba a téglák szép lassan rád épülnek. Belegondoltál abba, hogy ezt a falat nem csak a testedre húzod, hanem a lelkedre is?
Mi ellen véd egy fal?
Gondolj csak a szobádra, milyen védelmet nyújt? Nem esik rád az eső, melegen tart, nem zavar senki, egyedül lehetsz. Ebben a falakkal körbehatárolt szobában kényelmes és biztonságos. Nem zavarnak a külső tényezők, leperegnek a konfliktusok, mosoly mögé rejted a valódi érzelmeidet, amire azt mondják, hogy de jó neked, hogy Te mindig milyen derűs vagy. A falakon azonban nem látnak át, sőt Te, aki felhúztad e falakat is nehezen veheted észre, hogy bizony itt valami megváltozott a hónapok vagy évek alatt.
Elhiszem, hogy kényelmes és biztonságos a falak mögött, ám az élet a falakon túl zajlik. Jómagam is hosszú időt töltöttem mögöttük. Volt, hogy nem jött rám egy korábban simán felcsúszó nadrág, vagy ha fel is jött a begombolással voltak gondjaim. Vagy ha társaságban evésre került a sor mit csináljak? Egyek, holott minden falat meglátszik rajtam vagy utasítsam el? Néhány emelet megmászása is lihegésbe torkollt. Vagy egy számomra jeles eseményen nem az akkori állapotomban akartam megjelenni, hanem karcsúbban, ám valahol, tudat alatt mégis ragaszkodtam a falakhoz.
Utólag rájöttem már, hogy ezek a falak mind-mind védőbástyák voltak és az önszeretet egyik fajtája. Úgy adtam szeretetet magamnak, hogy ettem, ami megnyugtatott, telítve éreztem magam – biztonságban, kényelemben.
Aztán egyszer csak elegem lett.
Én sportolni akarok, én ilyen és ilyen méretű ruhát akarok hordani, én fel akarok futni egy hegyre, a társaságba nem a túlsúlyosoktól várható derűt akarom vinni, hanem azt, ami valóban belülről, a lényemből fakad. Az étkezésre úgy gondolni, mint energiaforrás és nem, mint bárhol beszerezhető nyugtatóra.
Emellett azonban ott a lelki oldal is. Ezeknek a falaknak a lebontása fájdalmasabb, mint az építése. Szembenézel magaddal, őszinte vagy magadhoz. Talán ott, abban a pillanatban fájdalmat érzel, ám később ezt a tested és a lelked is meghálálja.
Igen, falak nélkül sebezhetővé válhatsz. Ezt a kockázatot fel lehet vállalni. Az élethez hozzátartoznak a konfliktusok, nem érthet mindenki mindenben egyet. Ezeket viszont különböző szokásokkal, technikákkal megerősítheted.
Mi következett ezután?
Tudatosítani kezdtem magamban és elkapni magam egy-egy éhségrohamnál, hogy biztosan éhes vagyok-e vagy a lelkem vágyik valamire. Ha az előbbi, akkor egy jó nagy pohár vízzel kompenzáltam a dolgot addig, amíg ideje nincs az étkezésnek. Ha az utóbbi, akkor kutatni kezdtem, hogy mire is vágyom igazán. Szokott segíteni például a rövid és hosszú távú érzelmek megfogalmazása. Mi okoz nagyobb örömöt? Ennek a pizzának a megevése, ami kb. addig tart, amíg eszem, mert utána jön a bűntudat? Vagy, hogy rám jönnek a ruhák, amiket mindig is hordani akartam és minden nap hordhatok? Ez csak egy példa volt.
Nem diétázok és nem is fogyókúrázok. Tudatosan odafigyelek, hogy mit és mennyit eszem, emellett pedig sportolok is. Tapasztalatom szerint azonban a lényeg az elmében van: a döntés lehetősége mindig ott van, hogy merre akarok tovább haladni. Ahhoz viszont szükséges cél is. Néhány példa: a saját egészségem védelme, ehhez egészséges szokásrendszer kialakítása, a sport célok elérése, kisebb ruhaméretek viselése, a mozgás szeretete. Mi a Te belső motivációd?
